Ahogyan a rokonainkat, úgy a tanárainkat sincs lehetőségünk megválasztani. Erre a helyzetre tökéletesen illik az “ezt dobta a gép” kifejezésünk, hiszen valóban, az osztályokat tanító tanárok kiválasztása rengeteg körülménytől függ, de semmiképpen sem (vagy legalábbis a legcsekélyebb mértékben) a diákok kívánságától.
Éppen ezért előfordulhat, hogy belefutunk az utálom a tanárom kellemetlen és utálatos élményébe.
De mit tehetünk, ha ez megesik velünk?
Segítségül elmerültünk saját diákéveink emlékeiben, valamint felidéztük, hogy tanárként hogyan próbáltuk kezelni az ilyen eseteket. (Annyi titkot elárulhatunk, hogy az előbbi esetén az élénken bennünk élő élmények miatt egyikünknek sem volt szüksége ”emlékelőhívó” hipnózisra, az utóbbi pedig csak egy ismerősünk ismerősével esett meg, hiszen minket minden tanítványunk imádott.)
Miért is utálom a tanárom?
Először érdemes végiggondolnod, hogy a tanároddal kapcsolatban mi váltja ki benned az utálat érzését?
Azt vesszük alapul, hogy az utálat – az antipátiától eltérően – nem az első percekben alakul ki bennünk, hanem általában egy hosszabb folyamat eredménye. Éppen ezért hagyj időt magadnak az átgondolásra (ha úgy könnyebb, írd össze a benyomásaidat, feltételezéseidet és a tényeket egy papírra). Ez azért is fontos, mert az olyan erős érzelem, mint az utálat okainak azonosítása és megfogalmazása a helyzet kezelésének alapja lehet.
Segítségül néhány kiindulópont:
- Mit éreztél/gondoltál, amikor először találkoztatok? Szimpatikus volt, vagy már kezdettől fogva érzed, hogy nem vagytok egy hullámhosszon?
- Hallottál a barátaidtól véleményeket róla?
- Emlékeztet a külseje, a gesztusai, a viselkedése valakire?
- Volt már korábbi tapasztalatod vele (például egy helyettesítés, iskolai rendezvény kapcsán)? Hogyan viselkedett akkor?
- Történt valami, ami rosszul esett, amivel megbántott?
- Miben más ő, mint az a tanár, akit kedvelsz?
Cikkünk hamarosan folytatódik különböző okok, különböző megoldások címmel