Elérkeztünk az Utálom a tanárom! cikksorozatunk harmadik, befejező részéhez, amelyben néhány megoldási javaslatot mutatunk be.
Amennyiben kíváncsi vagy a korábbi részekre, ide és ide kattintva olvashatod el!
Mit tehetek?
Ha megvagy az átgondolással és sikerült azonosítani az okokat, máris egy lépéssel közelebb jársz a megoldáshoz.
Mint látható, attól függően, hogy miben keresendő az utálat oka, eltérő lehet a kezelés, megoldás módja is.
Ha úgy érzed, hogy a tanár részéről nem tapasztalsz kivételezést, igazságtalanságot, személyeskedést, és feltételezhetően a negatív érzések inkább az antipátiával, a nem kedvelem, nem szeretem érzéssel azonosíthatók, próbáld meg elfogadni őt, légy vele toleráns. Ha azonban számodra terhes és kellemetlen, amit tesz, udvariasan és tisztelettel fogalmazd meg, mi az, ami zavar téged.
Például, ha úgy érzed, hogy az alapvetően érdeklődő és figyelmes osztályfőnököd állandóan a sarkadban van és faggatózik, próbálkozz ilyesmivel: Úgy érzem, hogy a tanárnő/tanár úr tényleg érdeklődik, hogy vagyok, mi van velem. Jó érzés tudni, hogy figyel rám és ezt köszönöm. De nekem most könnyebb lenne, ha akkor beszélnék magamról, amikor úgy érzem. Nekem nem mindig megy, hogy mélyebb, személyes témákról beszéljek. Megoldható lenne, hogy akkor beszélgessünk, ha ezt jelzem a tanárnő/tanár úr felé?
Ha úgy érzed, hogy az utálat egy hosszabb folyamat eredményeképpen, konkrét esetek, tapasztalatok, élmények mentén alakult ki, akkor érdemes alaposan átgondolni, hogy mit is tegyél. Nem fogunk kertelni, a te helyzeted sokkal nehezebb.
Először is térj vissza a kiindulóponthoz, amelynek során azt kértük, gondold át, hogy miért utálod a tanárod. Írd össze azokat a tényeket, eseteket, amelyek zavarnak (a példánál maradva: csalónak nevez az osztály előtt; rendszeresen feleltet; azt mondta, reméli, hogy nem lesz belőlem orvos; egyest adott a házi dolgozatomra nem tisztázott okból stb.). Fontos, hogy olyan eseteket írj össze, amelyek relevánsak, tehát ha azért utálod, mert a puskázás miatt egyest adott, azt az érvet nehéz lesz megvédeni.
Ha ezzel megvagy, írd a felsoroltak mellé, hogy mit éreztél ekkor/ezeknél (pl. megszégyenítve, megalázva éreztem magam, dühös voltam stb.) Ez lehet, hogy óvodásnak tűnik, de később még jól jön! Nemsokára elmondjuk, hogy miért!
Most pedig gondold át, mi a legrosszabb, ami történhet (ezt a részt akár szét is választhatod: mi történhet, ha minden változatlanul marad / mi történhet, ha elmondod, mi zavar)!
Ha ezzel megvagy, mondhatjuk, hogy magadban jól átrágtad a dolgot. Most azt javasoljuk, hogy erről beszélj valakivel (akár több emberrel is). Célszerű olyan kívülálló személyt választani erre, aki a lehetőségekhez képest pártatlan lehet (pl. egy rokon, egy patrónus, egy mentortanár). Ő segíthet abban, hogy az esetet különböző nézőpontokból, szemszögből megvizsgáljátok. Felhívhatja a figyelmed, rávilágíthat olyan dolgokra, összefüggésekre, amelyeket te nem vettél észre. Beszélj neki az érzéseidről! Ez azért is fontos, mert az érzéseket nem lehet vitatni, azokhoz mindenkinek joga van, és segíthetnek a másiknak megérteni és átérezni a helyzeted.
Miután megosztottad mással/másokkal az érzéseidet, gondolataidat, el kell döntened, hogy teszel-e további lépéseket, pl. jelzed a tanárnak, az osztályfőnöködnek stb. a problémát.
Természetesen ezt nem dönthetjük el helyetted, de arra felhívjuk a figyelmed, hogy a kezeletlen konfliktus további kellemetlen panaszokat okozhat (pl. testi és lelki tünetek, szorongás, szellemi teljesítmény csökkenése stb.).
Ha úgy döntesz, hogy szeretnéd az iskola képviselőjével megosztani a problémád, törekedj arra, hogy a konkrét eseteknél maradj és beszélj az érzéseidről. Tudjuk, hogy könnyű mondani, de próbálj higgadt, nyugodt maradni, ne vádaskodj, ne személyeskedj.
Fogalmazd meg, mi jelentene neked megoldást, mi segítene túllendülni a kialakult, tarthatatlan helyzeten. Kérdezd meg, te miben tudnál segíteni.
Ha van lehetőség erre az iskolában, a beszélgetéshez kérd mediátor segítségét, ha vannak olyan osztálytársaid, akik szívesen részt vesznek a megoldás megtalálásában, kérd meg őket, erősítsék meg az általad elhangzottakat. Amennyiben a szüleid jelenléte nem zavar, ők is nyugodtan megjelenhetnek a beszélgetésen.
Amennyiben úgy döntesz, hogy inkább nem beszélsz az iskolában erről, tudd, hogy emiatt nem vagy gyenge vagy gyáva. Még felnőttként sem könnyű – például a főnöknek – megmondani, ami zavar bennünket. Ebben az esetben a felgyülemlett stressz kezelésére érdemes a hangsúlyt helyezned (pl. sport, relaxációs technikák elsajátítása stb.), hogy a konfliktus okozta feszültség a lehetőségekhez képest ne legyen kellemetlen mértékű.
Amennyiben úgy érzed, hogy a tanároddal való konfliktusod megoldásában szívesen kérnél segítséget, keress minket a honlapon található elérhetőségeken.